|
2008-07-10 12:38:44, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Részlet az önéletrajzomból:
Hát, megtörtént az, amitől annyira tartottam: ,,eredménytelen lett a népszavazás"! Miért nem figyelt rám senki a ,,mieink" közül? Bezzeg, az ellenfelek nagyon is figyeltek!
Figyeltek és árgus szemekkel követték minden lépésemet! Majd, szorgalmasan jelentettek és - minden létező eszközt igénybe véve - intézkedtek!
Valószínű, hogy ilyen ,,intézkedés" következtében halt meg Csengey Dénes? Hiszen, nem is olyan régen, a Panoráma Világklub első, alakuló összejövetelén azt mondta nekem az egyik ismerősöm a Hagyományőrző Nyugdíjasok Egyesületétől (az MDF-en belül) hogy: - ,,Csak nehogy úgy járj, mint Csengey Dénes!".
Ezt, az után mondta, hogy visszaadta a Nemzet és anyanyelv c. írásom akkori első öt oldalát, miután elolvasta.
Nem sokkal később, amikor kiléptem az MDF-ből, a helyi alapszervezet akkori elnöknője közölte velem:
- ,,Ha nem hagyod abba a politizálást, meg az írást, akkor a Fidesz úgy el fog rabolni, hogy a családod soha az életben nem fog megtalálni! Volt már ilyen, nem te leszel az első!"
Itt következhetne azon ,,eltérítéses hadműveletek" sora is, amely arra irányult, hogy ne tudjak elhelyezkedni.
Itt, a telefoni beszélgetések lehallgatása alapján szerzett információkat arra használták, hogy ,,jóindulatúan" figyelmeztessék az illetőt, vagy az intézmény illetékesét arra a veszélyre, ami akkor érné őt és intézményét, ha engem alkalmazna.
Vagy, a megbeszélt időpontot valaki lemondta telefonban és áttette egy másik időpontra a cég nevében.
Majd, egy alkalommal elmentem az első időpontra is és akkor kiderült, hogy ők nem kértek meg arra senkit, hogy egy másik időpontra hívjanak be állásinterjúra...
A levélben megkeresett személyek, vagy intézmények sem jártak jobban, nehogy ,,nyilvánossághoz" juttathassanak!
Nyomdák és újságok függesztették fel tevékenységüket, majd amikor ,,elmúlt a veszély" - azzal, hogy beletörődőn sorsomba, visszavonultam - ismét kaptak (állami) anyagi támogatást a megjelenésükhöz és tevékenységükhöz! (Például: Gyermekünk, Színes Iránytű, Tisztesség, Magyar Napló, a Kráter Műhely ,,PoLiSz"-a...)
Nyomdák és kiadók tevékenységét bénította meg az, hogy feltörve és megbénítva számítógépes adatbázisukat, nem tudták határidőre kiadni a megjelenésre váró műveket. (Alterra, Antológia...)
Ha ez sem volt elég ahhoz, hogy elhatárolják magukat tőlem és írásaimtól, olyan ,,ellenőrzést" és felülvizsgálatot zúdítottak a nyakukba, hogy ideiglenesen (Lakitelek Alapítvány és Antológia Kiadó, stb...), vagy végleg fel kellett függeszteni tevékenységüket, mint például: a Magyar Újságírók Közössége által működtetett újságíró-iskolának. Így provokálták ki, hogy MÚK-tagságomat megszüntessem és a MÚK környékére se menjek...
A Demokrata újság V. ker. Sas utcai szerkesztősége is azt követően szűnt meg, amikor felkerestem őket a díjnyertes szociográfiámmal.
Az is ,,érdekes", hogy ebben az épületben kapott később helyet az a pécsi egyetem Budapestre ,,kihelyezett" konzultációs vizsgaközpontja, amelyikben továbbtanultam és a tanulmányaim befejezését igazoló okmányt, az indexemet ,,eltüntette", majd a diplomavédéshez nem adta ki az abszolutóriumot! (Agárdi Péter javaslatára.)
De, még a Friderikusz Produkció is felfüggesztette tevékenységét, amikor egy hosszú társadalombíráló írással jelentkeztem az 1997. február 23-án kelt ,,Túlterhelt anyák" c. tervezett műsorba!
Ilyen volt pl. még az Éjjeli Menedék c. műsor is, mert a megszüntetés sorsára jutott, amikor az egyik felhívásukra megküldtem egy szociográfia-részletemet. (Mit csináltam 1980-as években?) Ebben, leírtam azokat a negatív diszkriminációkat, amelyekkel a továbbtanulásomat megakadályozták.
Természetesen, nem hiszem azt, hogy kizárólag miattam érte ezen intézményeket a negatív diszkrimináció, hanem, mint elgondolkodtató egybeeséseket említem ezeket a történéseket
Voltak olyan személyek, akik meghaltak, miután kapcsolatba kerültek velem és írásaimmal! Ilyen személy O. Kovács Attila, aki a Napi Magyarország on-line kiadásának főszerkesztő helyettese volt, amikor autóbalesetben meghalt. Ő, ezt megelőzően a XX.-XXIII. kerületi PE-SO (Pesterzsébet-Soroksár) nevezetű, helyi- önkormányzati újságnak volt a főszerkesztője, míg a fideszes polgármester mellé MSZP-s kulturális alpolgármestert nem ,,ültetett" a megtévesztett népakarat.
Egy alkalommal elpanaszoltam S. P.-nek - aki, akkor a kerületi MDF-nek volt az elnöke és tagja az önkormányzati képviselő testületnek - hogy nem válaszolnak a megkeresésemre olyan újságíró szerkesztők, akiket megkerestem az írásaimmal. Ilyen volt szegény O. Kovács Attila is, aki még ahhoz is hozzájárult - igaz, nagyon közvetve, hogy megírjam (minden gáncsoskodás ellenére) és határidőre leadjam 1998. március 31-én a ,,Felnőttképzés (oktatás), művelődés Budapest XXIII. kerületében" című szakdolgozatomat.
Ugyanis, 1998-ig olyan hitelesen tudósított az O. Kovács Attila főszerkesztésével megjelent PE-SO=Pesterzsébet-Soroksár, majd (Soroksár különválását követően) Pesterzsébet c. folyóirat, hogy anyaggyűjtés céljára tökéletes információkkal szolgált a fenti téma megírásához! Így, még időm sem volt arra, hogy azon szomorkodjak: hogy volt kollégám (Nyír u. Általános Iskola, Soroksár-Újtelep) az újsütetű szoci. kulturális alpolgármestere megtagadta tőlem a segítséget, amikor felkerestem adatgyűjtés céljából!
Ugyanígy járt el a soroksári illetőségű oktatási bizottság vezetője is, miután telefoni beszélgetésünkkor megígérte a segítséget. Ezért, nem volt más választásom, mint elővenni a gondosan megőrzött újságokat és kiírni belőlük az információkat. Természetesen, mint lokálpatriótának és, mint az oktatásban dolgozónak, tapasztalati ismereteim is voltak az ,,adattáramban".
Amiért ez az elszigeteltség, mint diszkrimináció már az 1956-os forradalom leverését követően folyamatosan tart (mint most is) leírtam tapasztalataimat, gondolataimat.
1998-ban nem kellett mást tennem, mint elővenni ezeket az írásokat és újraszerkesztve beilleszteni a dolgozatba!
Lehet, hogy S. P. a Polgárőrség parancsnoka (Boross Péter bizalmasa) azt hitte, hogy O. Kovács Attila közvetlen segített nekem?
Lehet, hogy volt osztálytársam: F. M. (aki első szerelmemnek, Horváth Józsefnek, a székesfehérvári honvédségi alakulat alezredesének, valamint a nagy hajós Fa Nándornak is unokatestvére volt) azért halt meg, mert kitüntetett figyelmével és barátságával? Horváth József is még a rendszerváltozás nevezetű felfordulás elején meghalt. Talán, mert az apja népi ülnök volt azon a tárgyaláson, ahol halálra ítélték Mansfeld Pétert és életfogytiglanra Bóna Rezső (Rudit)?
Persze, még a feltételezések is abszurdak egy kívülálló számára, de Horváth Józsefnek örökké fájt a feje apja múltja miatt. Végül is agyi ödémában halt meg 1991-ben, a Honvéd Kórházban.
F. M. a ,,halálba itta magát", miközben azon a pszichiátrián kezelték, mint szenvedélybeteget, amelyiknek fiatal vezető orvosát a hűvösvölgyi erdőben találták meg, holtan! Ez az orvos kezelte epilepsziás rohamai miatt egyik rokonomat. (Ez, a Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórházban történt és lehet, hogy a mostani halott-eltüntetős botrányt azért pattantották ki, hogy a vizsgálódást elérve, hozzájussanak olyan információk dokumentumaihoz is, amelyekben a történések közötti összefüggésekre fény derülhetne!
A Csepeli Kórház - melyben ,,Anyuka" és ,,Apuka" titokzatos combnyak- illetve combcsonttörését operálták - dokumentációjában való kutakodást az is ellehetetlenítheti, hogy a kórház bezárása után beolvasztották" a Jahn Ferenc Kórházba!)
,,Anyuka" ,,barátja", Kovács László, aki 1957-től ,,kísérte figyelemmel" a Bóna-család sorsát, sokkal sikeresebben tudta megbízatását teljesíteni! Ő, évtizedekig ,,jelentett" rólunk, életünk legintimebb történéseiről.
Ez az ember, 1998-ban Anyuka halálát is arra használhatta, hogy egy ,,utolsót" alázzon rajtam!
Ugyanis, apának nem volt annyi pénze, hogy eltemettesse feleségét.
Nekem kellett ,,kölcsönért" kuncsorogni ennél a spionnál!
Kovács László az az ember, aki felötlött emlékezetemben 2004. október 23-án.
Ekkor végignéztem az MTV-1-en azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után. A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot. Azért nem tudtam kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra koncentráltam, vagyis arra, hogy kellő gyorsasággal el tudjam olvasni.
Ezt követően azonban, a HÍR Tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Pontosan meg tudtam figyelni, hogy amikor az aknába hajló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló. Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni. Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondoltam, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?
Nem tudom, hogy miért, azonnal megjelent lelki szemeim előtt egyik gyerekkori emlékképem. Kislánykoromat nagyszüleim tanyáján töltöttem és hirtelen a szecskavágó - amit kukorica-morzsolásra is át lehetett állítani - jutott eszembe.
Már akkor kezdtem érezni, hogy nagy bajban vagyok, amikor a rádió Vasárnapi Újság c. műsorában hallottam A HÚSDARÁLÓ c. színdarabról készült riportot!
Eszembe jutott a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényem III. fejezetében az epizód, amelyikben leírom 1994. év őszének azon történetét, amikor a Pesti Feketedoboz a pincebörtönökről készített filmsorozatát vetítették a TV-ben, az 1-esen.
Pontosabban, a Köztársaság téri pincében forgattak, amikor váratlanul felbukkant ,,Laci bácsi"(Kovács László) és kijelentette, hogy: ,,A szóban-forgó épület alatti pincerendszerben soha, semmiféle rabokat nem tartottak..."
És még mindig nincs vége ennek az egész borzalomnak!
Mintha egy ,,halálosztó" járna a nyomomban...
Például, megbeszéltük R. J.-fel, a SZÓZAT főszerkesztőjével, hogy megjelenteti az újságban Makkai Sándorról írt monográfiámat. Zokog a lelkem, mert azóta R. J. is meghalt autóbalesetben!
Nem különben nagyon rossz érzésem van (túl a gyászon, a közelmúltban, szintén autóbalesetet szenvedett) Bubik István miatt is. Hozzá csak annyi közöm volt, hogy itt lakott a kerületben és évekig telekszomszédja volt a XX. ker. Szent Imre herceg utcában Bóna Ferenc nagybátyámnak. A művész halála előtt, látva a Hír Tv-beni riportot, elhatároztam: személyesen megkeresem az írásaimmal. Ezt, sajnos elmondtam otthon, pedig gyanítottam, hogy lehallgatnak bennünket! Nagyon felkavart azon kijelentése, hogy ,,hallgatni kellene az írókra, költőkre, mert ők előre látják a jövőt"!
- Bizony, én is ilyen író-ember lennék!! Mondtam a családomnak sajnálkozva. Még nagybátyám - aki visszaköltözött ide a közelbe, az Ábrahám Géza utcába - megszakította a kapcsolatot velem, mert fél! Ezt a menyétől tudom.
- Bubik István ugyanúgy ,,bogaras" volt, mint a XX. kerületi MSZP-s polgármester. Talán, még az autószerelőjük is megegyezett.
- Sz. Á. polgármesterrel keresztezte sorsunk egymást háromszor is. Először, amikor egy iskolában dolgoztunk és az akkori napközis csoportom tanulóinak osztályfőnöknője - a vele való intim kapcsolatnak köszönhetően(?) - hatévi meddő házasság után áldott állapotba került és egy kislánynak adott életet. Én erről a kapcsolatról említést teszek a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényemben, de úgy, hogy még utalást sem teszek a kapcsolat intimitására. Csak példaként leírtam azt a karácsonyi történetet, amikor köszöntötték egymást és önfeledten táncoltak. Majd a ,,gyerekek átölelték őket és úgy táncoltak együtt, mint ahogy otthon: anya-apa és fürtökben a gyerekek". Akkor még nem is tudtam, hogy már babát vár a volt kolléganőm. (Emlékezzünk csak arra, ahogyan felháborodtak az MSZP-ek és hogyan gúnyolódtak D. Tamáson, amikor felvállalta házasságon kívül született gyermekét!!!
- Majd, másodszorra a szakdolgozatom kapcsán, és harmadszor, 2000-ben, a millenniumi országzászló átadáskor.
- Egyébként, Sz. Á.-sal akárhányszor találkoztam a pesterzsébeti rendezvényeken, mindig elfehéredett, mint akinek kimegy a vér a fejéből és még a köszönésemet sem fogadta! Éreztem, ,,szemtanú" vagyok a szemében. Egy másik életének a ,,szemtanúja", amit nagyon nem szeretne, ha kiderülne! De nekem eszem ágában sem volt ,,lebuktatni" őt, mert arra az ártatlan kicsi lányra gondoltam, aki lehet, hogy neki köszönheti az életét! De én erről soha nem fogom tudni meggyőzni őt, mert magából indul ki és rólam is csak azt feltételezi, amit önmagáról. Végül is ezzel teremt olyan helyzetet, amikor - mint most is - beszélek erről a kapcsolatáról.
*2005. november 27-én meghalt Szüle Zsolt újságíró, aki a 80-as évek elején - közvetlen azután, hogy az Allende parki KISZ-lakótelepről visszaköltöztettem a családomat Bp. XX. kerületébe - becsöngetett hozzánk, hogy szeretne fényképeket készíteni gyermekeimről.
Amiért átépítettük az öreg házat, nem volt pénzünk és szerettem volna lemondani.
De ő nem tágított és azt sem mondta meg, honnan vette az ötletet, hogy pont minket fényképezzen?
Aztán, mégis megbeszéltünk egy időpontot, és amiért családi fotózást szerettem volna, vártuk férjemet haza. Órákig ott ült nálunk és hiába mondtam neki, hogy menjen el, mert nem szeretném az idejét igénybe venni...
Az volt az érzésem, hogy ő ,,mindent" (még olyasmit is, amit én a mai napig nem(!) tud rólunk, de nagyon hallgatag volt. Csak mosolygott és fotózta a gyerekeket.
Amikor 2005. szeptemberében elkezdtem internetezni és feliratkoztam a polg.körös hírlevélre örömmel fedeztem föl a XVIII. Ker. polg körök valamelyik rendezvényén Szüle Zsolt nevét.
Készültem arra, hogy elmegyek a programra, amikor olvastam a Magyar Nemzetben a hírt hirtelen haláláról.
Nos, ekkor már ismertem hazánkból külföldre üldözött punk művészt, akivel napi kapcsolatban voltam az interneten. Amiért oly sok kellemetlenség ért - le akaraták szerelni az oszlopról a telefonvezetéket (ADSL-el netezek) naphosszat érdekes emberek üldögéltek a kerítésünk lábazatán... Eltűntek a leveleim, meghívóim. Tönkrementek a postafiókjaim, Elszálltak a barátomnak írott leveleim...Furcsa alakok követték minden lépésemet. A telefonjaimat bizonyíthatóan lehallgatták. -Soha nem voltam/vagyok egyedül a számítógépemen... Mindenkinek tönkrement a számítógépe, akivel csak fölvettem a kapcsolatot. Kitiltottak OV Vendégkönyvéből, mint komcsi spiclit...- szóval, kétségbe esetten megkértem amerikai barátomat, hogy ne írjon többé! Ő megfogadta, sajnos a kérésemet...
Szeretném, ha ez a felsorolás véget érne!
Szeretném, ha lelepleződnének a gyilkos spionok! Szeretném, ha tanúvédelmet kapnék, mint az elmúlt évtizedek társadalmi bűneseteit elszenvedő történések ,,Szemtanúja"!
Szeretném, ha megszűnne az a fajta fenyegetettség, amiben felneveltem gyermekeimet, és amivel a mai napig együtt élek, élünk!!!
Bp. 2004. december 19.
(Bóna Mária Ilona)
*Ezt a másolatot 2006.jun.12-én készítettem és Szüle Zsolt történetével kiegészítettem. BMI
*Ezt a másolatot 2008. július 6-án készítettem, író barátom történetével kiegészítve. BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendszerváltozás, szociográfiámmal, pincebörtönökről, tapasztalataimat, pincerendszerben, társadalombíráló, osztályfőnöknője, lokálpatriótának, telefonvezetéket, combcsonttörését, szakdolgozatomat, tevékenységükhöz, életfogytiglanra, felülvizsgálatot, tevékenységüket, polgármesterrel, abszolutóriumot, lelepleződnének, figyelmeztessék, alpolgármestere, önéletrajzomból, diplomavédéshez, felfüggesztette, vizsgaközpontja, telekszomszédja, visszaköltözött, elgondolkodtató, újraszerkesztve, alpolgármestert, nyilvánossághoz, vendégkönyvéből, megakadályozták, dokumentumaihoz, összefüggésekre, megjelenésükhöz, székesfehérvári, ellenfelek nagyon, egyik ismerősöm, után mondta, helyi alapszervezet, családod soha, telefoni beszélgetések, intézmény illetékesét, megbeszélt időpontot, másik időpontra, alkalommal elmentem, első időpontra, levélben megkeresett, megjelenésre váró, díjnyertes szociográfiámmal, épületben kapott, tanulmányaim befejezését, Csengey Dénes, Panoráma Világklub, Hagyományőrző Nyugdíjasok Egyesületétől, Színes Iránytű, Magyar Napló, Kráter Műhely, Lakitelek Alapítvány, Antológia Kiadó, Magyar Újságírók Közössége, Agárdi Péter, Friderikusz Produkció, Éjjeli Menedék, Kovács Attila, Napi Magyarország, Budapest XXIII, Általános Iskola, Boross Péter, Horváth Józsefnek, Horváth József, Mansfeld Pétert, Bóna Rezső, Honvéd Kórházban, Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórházban, Csepeli Kórház, Jahn Ferenc Kórházba, Kovács László, Vasárnapi Újság, Pesti Feketedoboz, Makkai Sándorról, Bubik István, Bóna Ferenc, Ábrahám Géza, Szüle Zsolt, Magyar Nemzetben, Kitiltottak OV Vendégkönyvéből, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
